Empatikus, vagy nempatikus?

    Pár éve láttam az alábbi (angol nyelvű) animációs videót az empátiáról. A kisfilmben adott Róka lány, aki a sötét gödör mélyére zuhan bánatában. Adott Medve bá, aki empatikus megértéssel segíti őt, és adott Szarvas Úr, aki teljesen inkompetens módon igyekszik visszarántani Róka lányt a külvilágba.   

Az interjú

   A kisfilm után felkerestem az Animációk Sűrű Erdejét, és interjút készítettem a videó egyik főszereplőjével, Medve bával. Arra voltam kíváncsi, hogy hogyan alapította meg a méltán híres, erdőszerte egyedülálló Nempatikus csoportot, és hogy milyen is az, amikor valaki empatikus. Vagy nempatikus? Mindjárt kiderül... 

Ritka a mai világban az empatikus állat. Miért választotta ezt az utat Medve bá - ha jól tudom így nevezik az Erdő lakók?

• Igen igen. Ez nem választás kérdése kérem, én most már ilyen vagyok. Odafigyelek a srácokra, és szerencsére most már ők is megtanulták ezt. A Nempatikus csoport erről szól. Tudjuk, hogy ott vagyunk egymásnak, és kész.
  

Hogyan kezdődött a csoport?

• Bocs koromban még nem értettem ezt az egész odafigyelés dolgot. Minek hallgassam a Hollót, aki annyit károg? Oldja már meg csendben magának... Mindig azzal húztuk a srácokkal, hogy repüljön délre ő is, ha nem tetszik valami. Aztán egyszer úgy meguntam az állandó hangzavart, hogy megkérdeztem mi baja?! Ő pedig elkárogta, hogy múlt hónapban elhagyta Hollóné, egyedül vigyáz a fészekre, és hogy amúgy is nagyon éhes hetek óta. Ó, hát mondom tudom én milyen érzés az kérem szépen! Ha valamit tudok, ez az. Így kezdtünk el értekezni Holló barátommal.
• Megosztottuk egymással milyen nehéz, ha nincs mit a gyomorba aprítani, vagy ha lelép a nőstény. Volt, hogy csak mondtuk, mondtuk a dolgokat, de olyan is volt, hogy csendben ültünk egymás mellett, néztünk ki a fejünkből. Egy idő után Holló is megszűnt károgni, és én is alig brummogtam a barlangomban. Olyan is volt, hogy Holló meghallotta, hogy ott hüppögök a sötétben: berepült hozzám, hozta a száraz ágakat, amiből tüzet raktunk. Ott ültünk a porban, melegben, és hajnalig károgtunk, pityeregtünk, nevettünk. Sokkal napfényesebb volt a másnap reggel. Egy idő után egyre többen gyűltünk össze így az erdőben, és mindenki elsírta a bánatát, amíg a többiek hallgatták.

Értem, tehát spontán alakult ez a kör. És hogy jött a furcsa névválasztás?

• A már megszokott társasághoz csatlakozott Bagoly prof, aki persze nevet óhajtott adni a dolognak, amit senki sem értett rajta kívül. Szerinte mindennek illik nevet adni, mert onnantól létezik igazán: így lettünk mi a Nempatikus csoport. Bagoly szerint az embereknél így mondják, ha valaki megérti és meghallgatja a másik nehézségeit: nempatikus... (értetlenül csóválja a fejét) Bagoly professzor egy hónap múlva jött, javította magát, hogy nem kell oda az az N betű az elejére, bocsi, elnézte... Akkor már így maradtunk, nekem aztán tökmindegy mi a neve ennek, én csak csinálom.

Mesélne arról, hogy hogyan is kell ezt csinálni? Milyen érzés az, amikor empatikus valaki? Mit csinálnak valójában a Nempatikus csoport tagjai?

• Azt tudom elmondani, kérem, mit csinálok én. Amikor én empatikus vagyok, akkor belehelyezkedem a másik cipőjébe. Megkérdezem, hogy neki milyen az a cipő? Széles, mély, sáros, szúrós, büdös? Megnézem és elfogadom, hogy ő miben van épp, meg hogy az, amiben van, mondjuk baromi nehéz. Lehet, hogy nekem nem tűnik annak, de hát ő így érzi... érti? Ez a lényeg! Amikor empatikus vagyok, akkor, ha teszem azt, Róka lányka a gödör mélyén kuporog a sötétben, akkor lemászom hozzá, és azt mondom: "Huhh, Róka, kislány, nagyon sötét van itt és te meg egyedül vagy. Tudom, milyen nehéz ez most neked, de nézd, itt vagyok én is, üljünk együtt. Mégsem vagy egyedül."
• Vannak aztán az alapszabályaink is a csoportban: Például, hogy amikor empatikus vagyok, akkor nem törekszem arra, hogy a felsoroljam a gödör mélyén síró Rókának, hogy milyen módon nem esett volna bele a gödörbe, ugye. Nem mondom neki, hogyha már ott van, legalább örüljön neki, hogy nem tört el a négy lába. Ja, hogy egy el is tört? De legalább a többi nem! Háhh! Na, ezt tilos! A LEGALÁBB szót nem használjuk a Nempatikus csoportban. Aztán amikor empatikus vagyok nem sorolok fel 56 féle megoldást arra, mit kéne Róka lánynak rögtön, de azonnal csinálnia, hogy kijusson a gödörből. Nem próbálom a mancsommal mosolyra feszíteni a kis száját, és nem mondom neki, hogy nézze a gödör pozitív oldalát. Fogom, átölelem, és hagyom, hogy telebőgje a bundám. Úgyis lesz olyan, hogy cserélünk... gondolhatja, Hollóval ez a rész mekkora buli volt (nevet). Hát így csináljuk mi, kérem. Nem nagy dolog.

Az erdőlakók és magam nevében is mondhatom, hogy Medve bá a maga egyszerűségében nagyon érti a dolgát. Ha pedig az állatok képesek erre, akkor mi is. Az empátia lényege, hogy támaszt adj a másiknak, amikor rossz, és örülj vele, amikor jó. Mutasd meg neki, hogy az, amit érez, az jogos, és úgy van jól, ahogy van. Így ő is megtapasztalja, hogy rendben van, és nem kell mindent azonnal megoldania. Megtapasztalja azt is, hogy igenis lehet baj, és ilyenkor ezt igenis el lehet mondani. Nem kell rögtön kiugrani a gödörből a pozitív önhazugságba, hanem meg lehet élni, dolgozni azt a bajt odalent. Beszélgessetek, kommunikáljatok, osszátok meg, ami bennetek van, mert csak így lehet igazán kötődni a másikhoz.

Szerk. megjegyzései:

Róka lány épp sarkvidéki rokonainál üdül, sokkal boldogabban.

Szarvas Úr nem érti a felhajtást, és nem kívánt nyilatkozni a témában.